Az Iskolatörténeti múzeum létrehozásának ötlete már a 90 – es években felmerült, azonban megvalósítására 2001 – ben került sor. Felavatása 2001. május 25 – én a Bethlen – napok alkalmával valósult meg.

Szükség volt egy ilyen jellegű múzeumra, hiszen a Kollégium múltja, az elődök emléke, tisztelete mindnyájunkat arra kötelez, hogy rendszerezve is őrizzük iskolamúltunkat.

A múzeum a jelenlegi épületegyüttes legrégibb, 1775 – ben épült Kis – kollégium egyik bolthajtásos termében kapott helyet.

A múzeumi anyag nagy részét a Kollégium régi rajzszertárjában tártuk fel. Régi iratok, képek, albumok, Emlékkönyvek, Értesítők kerültek elő. Újsághirdetés és városi gyűjtés is nagymértékben segített a múzeumi anyag gyűjtésében. Helyszüke miatt a begyűjtött anyagnak alig fele lett kiállítva.

Régi iratok, egykori kiadványok, fényképek, régi tanfelszerelések, iskolánk pedagógusainak munkái bizonyítják a Kollégium értékes múltját és jelenét.

A kiállított gyűjtemény legérdekesebb, de egyben legértékesebb anyaga közül megemlítjük:

A régi fizika tanfelszerelések közül a látogatók megtekinthetik a 19. századi szemléltető anyagokat:

Érdekessége a múzeumnak az a panaszlevél, amely 1928 – ban íródott és, amely az 1980 – as években került elő az Ó – kollégium javítása közben.

2006 –ban a múzeumot felújítottuk és kibővítettük egy 19. századot felidéző osztályteremmel. Régi padok, katedra, albumok idézik a múltat.

Xantus Gábor jóvoltából a múzeumba került a Kollégium neves véndiákjának, az Afrika kutató Sáska László orvosi műszereinek egy része .

Féltve őrzött „ereklye” a Fenichel Sámuel új – guineai sírjáról hozott föld. Az értékes kazettát 2008 –ban Xantus Gábor új – guineai expedíciója alkalmával hozta Fenichel Sámuel sírjáról.

Az Iskolatörténeti múzeum nemcsak a véndiákoknak, hanem a vendégeknek és az iskolát meglátogató turistáknak is attrakció. Ezt bizonyítja a múzeum vendégkönyve is.